Zaujímavé články   späť
www.pamiatkynaslovensku.sk
Drevospracujúce remeslá v Gemeri-Malohonte (GMM)
drevospracujuce-remesla-v-gemeri-malohonte-gmm

 

Kurátorkou výstavy je etnologička Mgr. Ľudmila Pulišová. Výstava je venovaná 140. výročiu založenia múzea a potrvá do 31. marca 2023.
 


 

Na výstave budú prostredníctvom zbierkových predmetov Gemersko-malohontského múzea prezentované jednotlivé drevospracujúce remeslá rozšírené v Gemeri-Malohonte, ako tesárstvo, debnárstvo, kolárstvo, tokárstvo, stolárstvo, rezbárstvo, či košikárstvo, a to jednak prostredníctvom pracovného náradia, ale aj samotných remeselných výrobkov.
 

Drevo bolo v minulosti základným materiálom, ktorý sprevádzal človeka celým jeho životom. Z pohľadu rozšírenia drevospracujúcich remesiel zastával v rámci Slovenska významnú úlohu región Gemer-Malohont, pričom nezastupiteľné miesto mala i samotná Rimavská Sobota. „Už v 17. storočí tu pôsobil spoločný cech mlynárov a tesárov, v 18. - 19. storočí cech mlynárov, tesárov a murárov, tiež cech stolárov a spoločný cech kováčov a kolárov. Podľa evanjelického kňaza Samuela Kollára bolo v roku 1822 v Rimavskej Sobote z drevospracujúcich remesiel 22 stolárov, 12 kolesárov, 4 čutoriari a 1 sústružník. Cechy združujúce remeselníkov drevospracujúcich remesiel pôsobili i v Tisovci, napríklad v 19. storočí cech kolárov a stolárov, či debnárov, tesárov a mlynárov.“, prezradila etnologička Ľudmila Pulišová.
 

Gemer-Malohont bol región bohatý na lesy, a tak významným doplnkovým zamestnaním tu bolo domáce spracovanie dreva a prútia. „Sústreďovalo sa najmä severne od Rimavskej Soboty, v obciach: Slizské, Lipovec, Hrušovo, Striežovce, Kyjatice, Babinec, Brádno, Poproč, Rovné, Ratková, Ratkovská Zdychava, Krokava, Polom, Rimavská Píla, Hačava, Rimavská Baňa, Lehota nad Rimavicou a Selce.“, konkretizovala Ľudmila Pulišová.
 

Z dreva bolo vyrábané najmä drevené náradie väčšinou pre vlastnú potrebu najčastejšie drevené vidly, hrable, kosiská, brezové metly, kolesá na vozy, pradiarenské a tkáčske náradie, ako fajfy, vretená, brdá, snovadlá, praslice, kolovraty i celé krosná. Z dreveného kuchynského riadu patrili k dôležitému sortimentu lyžice, vidličky, varechy, korýtka, taniere, soľničky, piesty, stupky na tlčenie maku, súdky, vedrá...
 


 


 


 

Faműves mesterségek Gömör-Kishontban
 


 

A tárlat kurátora Mgr. Ľudmila Pulišová etnológus. A kiállítás a múzeum megalapításának 140. évfordulója tiszteletére kerül megrendezésre és 2023. március 31-ig látogatható.
 


 

A kiállításon a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményi tárgyain keresztül kerülnek bemutatásra a Gömör-Kishont területén elterjedt faműves mesterségek, mint az ács, a kádár, a bognár, az esztergályos, az asztalos, a fafaragó vagy a kosárfonó, egyrészt munkaeszközeik bemutatása áltál, valamint kézműves termékeik prezentálásával.
 

A múltban a fa volt az az alapanyag, amely az embert egész életén keresztül végigkísérte. A faműves mesterségek elterjedése tekintetében Szlovákiai viszonylatban a Gömör-Kishonti régiónak jelentős szerepe volt, mindamellett Rimaszombat városa is pótolhatatlan helyen állt. „Már a 17. században működött itt egyesült molnár-ács céh, a 18.-19. században a molnár-, ács és kőműves céh, valamint az asztalos céh és az egyesült kovács és bognár céh. Samuel Kollár evangélikus lelkész szerint 1822-ben a faműves mesterségek képviselői közül 22 asztalos, 12 kerékgyártó, 4 csutorás és 1 faesztergályos tevékenykedett Rimaszombatban. A famegmunkáló mesterségek képviselőit egyesítő céhek Tiszolcon is jelen voltak, mint például a 19. században működő bognár és ács céh, vagy a kádár, ács és molnár céh.” – árulta el Ľudmila Pulišová.
 

Gömör-Kishont térsége erdőkben rendkívül gazdag volt, éppen ezért jelentős kiegészítő foglalkozásnak számított a fa és a vessző otthoni megmunkálása. „Elsősorban a Rimaszombattól észak eső falvakban volt jellemző, mint: Szilistye, Lipóc, Balogrussó, Eszterézs, Kiéte, Babarét, Baradna, Gömörhegyvég, Rónapatak, Ratkó, Balogér, Kopárhegy, Dombosmező, Rimafűrész, Hacsó, Rimabánya, Rimaszabadi és Telep.” – pontosított Ľudmila Pulišová.
 

Fából leggyakrabban saját részre szolgáló fa szerszámokat készítettek, elsősorban favillát, gereblyét, kaszanyelet, nyírfaseprőt, kocsikereket, valamint fonó- és szövőszerszámokat, mint a cséve, az orsó, a szövőborda, a vetélő, a guzsaly, a rokka vagy maga a szövőszék. A fából készült konyhai eszközök közül a legfontosabbak a kanalak, a villák, a fakanalak, a teknők, a tányérok, a sótartók, a vágódeszkák (illetve mángorlófák), a máktörők, a kisebb méretű hordók, a vödrök és egyebek voltak.
 


 

Mgr. Ľudmila Pulišová (etnologička múzea)


 


 

www.gmmuzeum.sk



www.pamiatkynaslovensku.sk