Neoddeliteľnou súčasťou zbierkového fondu Gemersko-malohontského múzea v Rimavskej Sobote sú aj zoologické zbierky. V roku 2023 sa nám zbierkový fond obohatil o dermoplastický preparát bociana bieleho (Ciconia ciconia), jedného z najznámejších druhov vtákov hniezdiacich u nás. V roku 2024 je predmetom mesiaca apríl.
 

Bociana bieleho spozná asi každý človek na Slovensku. Má palearktický typ rozšírenia, obýva takmer celú Európu. Hniezdi prakticky na celom území Slovenska do nadmorskej výšky cca. 850 m. Bocian biely hniezdil pôvodne na stromoch, dnes sa však na Slovensku nachádza už len niekoľko málo stromových hniezd. V súčasnosti hniezdi najmä v intravilánoch obcí, mimo nich len vzácne. Ešte pred niekoľkými desaťročiami si hniezda staval hlavne na komínoch budov, prípadne strechách stodôl, no dnes ich stavia väčšinou na stĺpoch elektrických vedení a na hniezdnych podložkách. Hniezdi raz ročne, v znáške má najčastejšie 2 – 5 vajíčok. Živí sa živočíšnou potravou, napríklad hadmi, žabami, malými rybkami, dážďovkami, hmyzom či hrabošmi. Potravu si zbiera na poliach, lúkach a zamokrených plochách v okolí hniezda.
 

Je sťahovavý. Zimné obdobie trávia naše populácie hlavne vo východnej a južnej Afrike, no niekoľko jedincov už pravidelne prezimuje aj na Slovensku. Zo zimovísk sa väčšina jedincov vracia koncom marca a začiatkom apríla, ako prvé sa vracajú samce. Jesenný ťah začína okolo 10. augusta a väčšina našich bocianov odlieta do konca augusta.
 

Na Slovensku každoročne umiera niekoľko desiatok bocianov po náraze do elektrického vedenia, po zásahu elektrickým prúdom a následkom zrážky s dopravnými prostriedkami. Takto sa dostal do nášho múzea aj tento samec. Podľa krúžku, ktorý mal na nohe, vieme, že sa vyliahol na hniezde v obci Hont v župe Nógrád na severe Maďarska (blízko slovenských hraníc), kde bol ako mláďatko okrúžkovaný 22. júna 2022. Kade sa potom pohyboval, nevieme. Jeho životná púť skončila 3. apríla 2023 na ulici Mierová v Tornali, kde ho žiaľ zrazil autobus. Následne sa jeho telo dostalo na Správu Národného parku Muránska planina a odtiaľ do Gemersko-malohontského múzea.
 

RNDr. Monika Gálffyová, biologička

Fehér gólya
 

A hónap műtárgya 2024 április
 

A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményének elválaszthatatlan részét képezik az állattani gyűjtemények. Gyűjteményünk 2023-ban a hazánkban fészkelő egyik legismertebb madárfaj, a fehér gólya (Ciconia ciconia) dermoplasztikai preparátumával gazdagodott, amely 2024-ben április hónap műtárgyaként lesz kiállítva.
 

A fehér gólyát Szlovákiában nagy valószínűséggel minden ember ismeri. Az elterjedése palearktikus típusú, szinte egész Európában elterjedt. Gyakorlatilag Szlovákia egész területén fészkel, kb. 850 m tengerszint feletti magasságig. A fehér gólya eredetileg fákon fészkelt, de ma már Szlovákiaszerte csak néhány fán lelhető fel fészek. Jelenleg főként a falvakban fészkel, azokon kívül csak ritkán. Néhány évtizeddel ezelőttig főként épületek kéményeire vagy pajták tetejére építette fészkét, ma már azonban többnyire villanyvezetékek oszlopaira és mesterséges fészektartó-állványokra építi azokat. Évente egyszer fészkel, általában 2-5 tojást rak. Tápláléka állati eredetű, általában kígyókkal, békákkal, kis halakkal, földigilisztákkal, rovarokkal vagy verebekkel táplálkozik. A fészek környékén található mezőkön, réteken és vizes területeken gyűjti be táplálékát.
 

Költöző madár. A nálunk fészkelő gólyák a telet főként Kelet- és Dél-Afrikában töltik, de néhány egyed rendszeresen telel Szlovákiában is. A telelőhelyekről általában március végén és április elején térnek vissza, a hímek érkeznek meg előbb. Az őszi vonulás augusztus 10-e körül kezdődik és a legtöbb gólya augusztus végére repül el.
 

Szlovákiában évente több tucatnyi gólya pusztul el villanyoszloppal történt ütközés, áramütés, és járművekkel való ütközés következtében. Így került ez a hím is múzeumunkba. A lábán lévő gyűrű alapján tudjuk, hogy az észak-magyarországi Nógrád megyei Hont községben (a szlovák határ közelében) lévő fészekben kelt ki, ahol 2022. június 22-én gyűrűzték meg fiókaként. Azt nem tudjuk, hogy ezután merre járt. Életuta 2023. április 3-án ért véget a tornaljai Béke utcában, ahol sajnos elütötte egy busz. Ezt követően a teteme a Murányi-fennsík Nemzeti Park igazgatóságára, majd a Gömör-Kishonti Múzeumba került.
 

RNDr. Monika Gálffyová, biológus

www.gmmuzeum.sk